Fórum
sszes hozzszls:
Ágo [2010-09-17 15:26] Szeretném kérdezni lehet-e kérni imát körülötem élökért, itt ezen a lapon? Ha lehet irják meg e-mailen,kösz. Délvidék [2009-08-18 15:33] Kedves Vándorevangéluim közösség tagjai, vezetõi! Én egy némettanárnõ vagyok, Szabadka környékén élek, tehát Vajdaságban, és Gabriele Kuby könyvét olvasva az Ausbruch zur Liebe, rádöbbentem, hogy mennyire fontos propagálni és terjeszteni a házasság elõtti tiszta életre való törekvést, életformát, ami ma már szinte lehetetlen és örültség és ismeretlen, de szerintem is ez az út vezet a boldogsághoz. Nekünk, keresztényeknek pedig az a feladatunk a világban, hogy megmutassuk és elvezessük társainkat a teljes boldogságra. Rájöttem, hogy ezért nekem is tennem kell valamit, és rátaláltam az interneten az önök kezdeményezésére, és úgy gondolom az imának óriási ereje van, ezért szeretnék én is csatlakozni e imacsoporthoz, ill én is akarok imádkozni e szándékért, csak sajnos nehezen találok imatestvéreket, még 1-2 imatestvért sem találok, mivel egy kis faluban élek, ahol a fiatal generációból rajtam és öcsémen kivül senki nem jár templomba, ahol a hitét senki nem gyakorolja a fiatalok közül, de egyedül szivesen imádkozom, és majd idõvel talán találok imatestvéreket is. Szeretettel és támogatással! Felcsút [2007-10-03 10:56] Ezúton szeretnénk megköszönni a felcsúti résztvevõk nevében a Vándor Evangélium program áldásos tevékenységét, melynek köszönhetõen mi is részesei lehettünk ezen imaszolgálatnak. Tapasztalatom szerint jó hatással volt az elmúlt imaév mindazokra, akik részt vettek a programban. Közösséget építeni nem könnyû feladat, az imának nagy ereje van, fõleg ha ennyien egy közös cél érdekében tesszük. Igaz nem túl nagy létszámmal gazdagítottuk a Vándor Evangélium gyakorlóit, de úgy gondolom, hogy még így is érdemes volt, hasznunkra vált és remélhetõleg volt ereje imaszolgálatunknak. Családon belül elmondhatom, hogy pozitív hatással volt ránk, arra pár napra a hónapban eggyé váltak gondolataink Krisztusban, hitben, szeretetben. A hétköznapok ilyenkor ünnepnappá váltak, hisz a gyertya fényében minden egyes alkalommal a szeretet lángja égett, ami egy közösség lelkét tükrözte ilyenkor, azokét, akik hittel ültek köréje és olvasták a Biblia sorait. Mai rohanó világunkban pillanatnyi elmélkedést eredményezett afelett, hogy mi is az igazi teendõnk a világban. Sokszor útmutatóként szolgált megtévedt életünkben, mint a jó pásztor visszaterelt minket a helyes ösvényre. Ami a legfontosabb, hogy egy-egy család, akik egymásnak átadták a stafétaként a Vándor Evangéliumot, közelebb kerültek egymáshoz, vagy jobban odafigyeltek egymásra, mindenki egy kicsivel több mosollyal ajándékozta meg a másikat. A közösség gyertyájának lángja éledezni kezd… Örömmel veszünk részt a következõ év programjában, remélhetõleg még több család részvételével. Fejes Imre [2007-09-28 11:04] Tavaly szeptemberben, amikor elkezdtük a Vándor Evangéliumot, tele voltam izgalommal és várakozással. Vajon milyen lesz ez, és mi fog kijönni ebbõl? Végig csinálja-e mindenki, és fõleg az, hogy mit fog csinálni a Szentlélek? Vajon csakugyan azonos ez az Õ szándékával? Hamar lehetett látni, hogy ez az Õ területe. A családok és személyek hamar megtapasztalták a Vándorevangélium hatását. Imaéletek újultak meg, vagy kezdõdtek el . Az egyik házaspár már az elsõ alkalom után azt mondta el, hogy rádöbbentek arra, hogy amióta összeházasodtak nem imádkoztak kettesben. / nem egy-két éves gyermekeik vannak./ Az emberi kapcsolatokban is hatalmas változások történtek. Azok az emberek akik eddig nézegették egymást a templom körül, és bár szívesen megismerkedtek volna egymással, most már kapcsolatba kerültek egymással / és Jézussal / a Vándorevangélium révén. Velem is már többen szerettek volna beszélgetni és én is velük, de nem volt kapcsolódási pont. Jézus Krisztus ilyen zseniálisan megoldotta ezt az emberi ügyetlenséget. Úgy köszöntjük egymást és ugy beszélgetünk egymással / sokszor diszkrét dolgokról is /, mintha már száz éve ismernénk egymást. Mit mondjak, megszerettük egymást. Megtapasztalhattuk azt, hogy aki Jézus felé közeledik a többi ember felé is közeledik. Többen megfogalmazták már egy- két hónap után, hogy végre valami értelmeset és hasznosat csinálnak a Városmisszióért és Budapest lelki megújulásáért, és ennek komolyan örülnek. Kettõ házaspár lépett ki összesen az összes csoportból. A többiek lelkesen és szívesen várják és viszik tovább az Evangéliumot a másikhoz. Olyannyira, hogy a július közepén az egyik pár akihez mi vittük , váratlanul azt mondta: " nehogy már abbahagyjuk, pont most, amikor látjuk, hogy végre értelmes és hasznos dolgot kezdtünk csinálni Budapest és az ország lelki megújulásáért!" 2008 a Biblia éve lesz. A csoportok szinte mind menni akarnak tovább. Természetesnek tartják, hogy csináljuk tovább az együtt imádkozást, az egymással való kapcsolattartást és ezáltal az Egyház építését, és megújítását. Végül szeretnék valami személyeset is mondani. Amikor a mi családunkhoz került a Vándorevangélium, rendszerint igen zsúfolt volt a napunk és torkig voltunk a hétköznapi gondokkal, tennivalókkal. Az esti felolvasás, elmélkedés a tized rózsafüzér elimádkozása után mindig nyugalom és megkönnyebbülés uralkodott el a családunkban. Békesség és nyugalom. Megtapasztaltuk azt amit Jézus mondott: " Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és megvagytok terhelve: Én felüdítelek titeket." Dicsõség és hála Neki érte! S.K.K. [2007-09-03 23:20] Az elmélkedés gyümölcse 2006. decemberében történt. A kolléganõm minden reggel a templomból, a hajnali misérõl jött dolgozni. A két kislányát is hozta magával. Korán keltek, mégis vidáman, feltöltõdve érkeztek. Vágytam volna elmenni én is, de a „tudatlanság félelme” rám telepedett. Kérdéseim merültek fel és ezekre választ akartam kapni. Beszélgetéseink közben került szóba március körül a Városmisszió és a Vándor Evangélium. Gondoltam, hogy talán ott a sok miértre választ kaphatok. A honlapot megnyitva azonnal regisztráltam. Azóta minden napom azzal kezdõdik, hogy elolvasom az e-mail-en érkezõ elmélkedést, amit sokszor napi útravalóként, feladatnak élek meg. Irányít, tanít, közelebb visz, hív, olyan módon, ahogy még soha senki sehova nem hívott. Nagyböjt hetében többször elmentem misére a XVIII. kerületi Havanna lakótelep közepén lévõ Szent László templomba. Katolikusok közé, pedig csecsemõkoromban reformátusnak kereszteltek. Igaz a vallást soha nem gyakoroltam. Azóta lehetõségem volt egy Németországba szervezett Szent Erzsébet zarándoklaton is részt venni. Az élmény szavakkal leírhatatlan. Úgy érzem, hogy befogadott a plébánia közössége. Sok szeretetet és odafigyelést kaptam és kapok tõlük, amit megpróbálok viszonozni és plébánián kívülre is továbbadni. A mindennap megérkezõ elmélkedés megtart Isten közelében. Olyan, mint egy figyelmeztetés, hogy minden napot ÕNEKI, ÕÉRTE és ÕVELE kell élnem. Így tettem meg az elsõ lépéseket és indultam el a Vándor Evangélium segítségével, a kolléganõm valamint a Szent László plébániai közösség befogadó támogatásával a kereszténység útján. Hálát adok az Úrnak és köszönöm az említetteknek, hogy ez velem történt meg. Molnár Éva [2007-05-31 11:53] Templomunkkal január 13-án csatlakoztunk az imaszolgálathoz 3 csoporttal, azaz 3-szor 10 családdal. Összegyûjtöttem néhány tapasztalatot, amely ez idõ alatt történt velünk. Egyikünk arról számolt be, mióta együtt imádkozik szüleivel, békésebbek lettek az otthoni viszonyaik és ez nagy szó, mert elõtte súlyos sebeket adtak és kaptak egymástól. Idõsebb, de lélekben fiatalodó társunk arról számolt be, mióta befogadta a Vándor Evangéliumot, naponta érzi szükségét a szentmise-hallgatásnak, eddig csak vasárnaponként járt. Két család megbékélt egymással az együttimádkozás eredményeként. Január óta számomra is új távlatok nyíltak szervezõként egyházközségünkben, testvéri kapcsolataim elmélyültek, a pár szavas beszélõ viszonyok mélyebbé, elkötelezettebbé váltak. Számomra édes gyümölcs, hogy létszükségletemmé vált a Szentírás napi olvasása. Nagyon hálás vagyok a lehetõségért, hogy Interneten naponta hozzájuthatok a mindennapi elmélkedésekhez és immár minden nap komoly tanítást, lelki útbaigazítást, gyakorlatot kaphatok a „képzés” által. Mindenkinek szívbõl ajánlom, akinek van e-mail-je, vegye igénybe. Egy hónapja Medjugorjéban lelkigyakorlaton vettünk részt. Nagy öröm és ajándék volt számomra Yozó Zovko atya tanítása a Bibliáról. Elmondta nekünk, hogy ne úgy tekintsük a Szentírást, mint egy könyvet. Ne is tegyük a könyvek közé! Megkülönböztetett helyen legyen lakásunkban, ahova napközben hittel odapillantva is kegyelmet kaphatunk. Csókoljuk meg mikor kezünkbe vesszük, a megtestesült Igével, Jézussal tesszük. Tegyük ezt gyermekeink elõtt, hadd lássák a tiszteletet, szeretetet tõlünk Isten felé. Külön öröm volt számomra, hogy a Vándor Evangélium imaoltárával megajándékozottan már könnyebben gyakorlattá válhatott számomra is ez a tanítás. Hála érte és köszönet az elindítóknak, a szervezõknek, akik engedték, hogy Édes Szûzanyánk cselekedhessen bennünk! Közösségi életünk változásairól. Beindulásunk hónapjában vidám, játékos farsangi együttlétben ismerkedhettünk egymással. A havi Vándor Evangélium szentmiséken csoportosan vettünk részt és komoly ösztönzést kaptunk a további buzgóságra. Nagy hatást gyakoroltak ránk az agapékon csivitelõ gyermekek, szüleik társaságában. Élet és öröm sugárzott belõlük. A hónap minden második csütörtökén – éjjel-nappali virrasztásunk napján – az egyik szentmisét a Vándor Evangélium családjai a Városmisszióért ajánlották fel. Anyák napja elõestéjén különösen is hálát adtunk Édes Jó Anyánknak. Kértük, hogy fogadjon el bennünket egy-egy virágszálként, s gondozzon, ápoljon továbbra is, hogy igazi öröme lehessen bennünk! Megkülönböztetett szeretett köszönöm János atyának, hogy vele és általa felajánlhattuk magunkat Égi Édesanyánknak, hogy megújíthattuk e szép ünnep alkalmából Neki tett fogadalmunkat. Hogy állhatatos módon tudjunk maradni védõ, óvó, segítõ, szeretõ szárnyai alatt, kérjük mindig közbenjárását! „Mária, Mária, szép virágszál, Mária szikrázó nap! Könyörögj Magyarok Nagyasszonya, Imádkozz érettünk Anyánk!” Baksa Endre [2007-05-09 17:12] Mit hoztál magaddal – kérdeztük szokásunk szerint az Apostolok Köre legutóbbi találkozóján. Társunk, a nagypapa korú, kiváló egyházi karénekes különös epizódot mesélt. A budapesti Ferenciek terén jártában, felment a lépcsõn, aminek a tetejénél az a furcsa fiú, kezében a Hozsannával énekel, imádkozik, kéreget, prédikál, vagy mit is csinál? Nos, barátunk, miután leteszi az alkalmi perselybe kétszázasát, különöset gondol: a fiú mellé áll, és vele együtt énekli több percen át az alkalmi repertoárt - péntek lévén – a Keresztút szakaszait. Együtt énekelnek a lépcsõnél, majd az ének szünetében a fiú kicsit kusza, de egyszerû kérésére barátunk megtoldja az adott pénzt egy nagyobb címlettel is. Csatlakozni egy jó hangú, kimûvelt társasághoz, /mint amilyenben barátunk egyébként évek óta énekel egy nagyhírû budapesti templomban/ bizonyára érthetõ, és vonzó ötlet volna bárki számára, de odaállni egy ilyen „csodabogár” mellé, fényes nappal a budapesti utca forgatagában – ahhoz kevés a hang. Valami más, valami „több” kell, vagy Valaki még kell! A történet utáni döbbent csendben kérdések rohannak meg. Mikor mertem én ennyire õrülten élni a szeretetet, ennyire eggyé válni az elesettel, a lenézettel, a semmibe vettel, az Elhagyott Jézussal? És mi a titka annak a „csodabogár” fiúnak? Hát a másik csodabogárnak, a társunknak? Vagy õk mindketten egy másik lépcsõn állnak? Bozsó Julia [2007-04-05 10:04] A városmisszió tervezése közben hallottam errõl az új (számomra) "hithirdetés" formáról. Nagyon tetszik az ötlet és remélem mi is be fogunk kapcsolódni. Tahiban élünk, a Szív Lelkiségi Központ lelkigyakorlatos házat vezetjük. A helybeliek megközelítésének remélem lendületet ad a Vánor Evangélium sok helyen!! Cseh Éva [2007-03-23 15:22] Amikor meghallotta a fülem, a szívem rögtön jelezte, hogy részt kell vennünk benne. Jelentkeztem Lívia meghívására. Aranyos fiatalok, Kati és Imi hozták a „szent szatyrot”, nagy szeretettel és izgalommal fogadtuk érkezésüket. Óvatosan megnéztük, és Erik, a fiam, rögtön megcsinálta belõle az oltárt. Széppé varázsolta még itthoni szentelt gyertyákkal és virágokkal. Meghívtuk mindhárom estére Orbán Emesét is, aki nagyon közel áll a szívünkhöz. Egy finom kávé mellett közösen ráhangolódtunk az imádságra. Majd Erik meggyújtotta a gyertyákat, körbe ültük az asztalt. Elcsendesedtünk. Az imádkozást Erik kezdte, aztán mi is csatlakoztunk. Az elmélkedéseket mindnyájan egymás után olvastuk. Rögtön megbeszéltük gondolatainkat. A rózsafûzért felváltva imádkoztuk. Semmihez nem fogható csoda volt számomra ez az apostoli imaszolgálat. Soha életemben ilyen érzéssel még nem találkoztam. Egészen biztosan itt volt közöttünk az Úr, éreztem a jelenlétét. Minden porcikám bizsergett végig, amíg csak imádkoztunk. Az ezt követõ két napon is ugyanezek az érzések kerítettek hatalmukba. Ma, amikor továbbadtuk az igeoltárt, örömmel tettük, hogy minél többen részesüljenek a Vándorevangélium áldásaiból. Már számolgatjuk a napokat, és nagyon várjuk, hogy ismét nálunk lehessen a CSODA! kezdeményezõk [2007-02-01 22:27] Várjuk véleményeteket, tapasztalatotokat a Vándor Evangéliumról. |
Feliratkozs napi elmlkedsre:Jelentkezs s informci: Tel/fax: 877-4801 (napkzben)0
E-mail. info@missiochristi.hu
E-mail. info@missiochristi.hu