Drága gyermekek! Ma újra arra hívlak benneteket, hogy legyetek az Evangélium hordozói családotokban. Kicsinyeim, ne feledkezzetek meg a Szentírás olvasásáról. Tegyétek látható helyre és életetekkel tegyetek tanúságot arról, hogy hisztek Isten szavának és aszerint éltek. Közel vagyok hozzátok szeretetemmel és Fiamnál mindegyikőtökért közbenjárok. Köszönöm, hogy követtétek hívásomat.
Medjugorje, 2006. január 25.
Drága gyermekek! Helyezzétek a családotokban látható helyre a Szentírást és olvassátok. Így fogjátok megismerni a szívből jövő imát és gondolataitok Istenben lesznek. Ne feledjétek, hogy múlandóak vagytok, mint a mezei virág, amely messziről látszik, de eltűnik egy pillanat alatt. Gyermekek, bármerre is jártok, hagyjátok ott a jóság és a szeretet jelét, és Isten megáld benneteket bőséges áldásával. Köszönöm, hogy követtétek hívásomat.
Medjugorje, 2007. január 25.
II. János Pál pápa gondolatai
Az ima a legegyszerűbb módja annak, hogy Isten és az ő üdvözítő szeretete mindig jelen legyen a világban. Az Isten rábízta az emberekre saját maguk üdvösségét, rábízta az Egyházat, s az Egyházban Krisztus üdvözítő erejét. Rábízta az emberekre az egyes embert, s az emberek összességét is. Rábízta az egyes emberre az összest, az összesre az egyest. Ennek a tudatnak folyamosan visszhangoznia kell az Egyház imádságában.
Az imádságot az a harc teszi szükségessé, amelyet azért vívunk, hogy a jó győzedelmeskedjék az emberben és a világban.
Ez az új evangelizáció, (...) az érettebb egyházi közösségek létrehozására irányul, melyekben fölragyog a hit, és teljes egészében megvalósul a Krisztus személyéhez és evangéliumához való ragaszkodás, a szentségi találkozás Ővele, és a szeretetben és szolgálatban bontakozó élet.
XVI. Benedek pápa gondolatai
Minden otthon családegyházzá válhat, ha a hitre alapozott családi élet központja Jézus Krisztus. Az Egyház ugyanis Isten családja.
Éppen az egyház evangelizáló küldetése követeli meg, hogy korunkban ne csak hirdessék az evangéliumi üzenetet, hanem az mélyen hassa át az emberek gondolkodását és viselkedését.
Az igazi imádság egyáltalán nem idegen a valóságtól. Ha az imádság elidegenítene, elvonna benneteket valós életetektől, akkor legyetek résen: az nem volna igazi imádság! Ellenkezőleg: az Istennel való párbeszéd az igazság garanciája, az önmagunkkal és másokkal szemben, és így a szabadság garanciája is.
Az Istennel való együttlét, Igéjének hallgatása az Evangéliumban, az Egyház liturgiájában megvéd a gőg és az önteltség ámításától, a divatoktól és a konformizmustól, s erőt ad, hogy valóban szabadok legyünk, még bizonyos, magukat jó dolgoknak álcázó kísértésektől is.
Azt kérdeztétek tőlem: hogyan lehetünk „a világban" úgy, hogy közben nem leszünk „a világból" valók. Válaszom az, hogy éppen az imádságnak, az Istennel való személyes kapcsolatnak köszönhetően. Nem szószaporításról van szó - ezt már Jézus is megmondta ¬- hanem, hogy Isten jelenlétében legyünk: ésszel és szívvel magunkévá téve a Miatyánk kifejezéseit, ami életünk minden gondját felöleli, vagy a szentségimádás révén, szobánkban elmélkedve az Evangéliumról, vagy a liturgián való összeszedett részvétellel.
Mindez nem von el az élettől, hanem inkább segít abban, hogy valóban önmagunk legyünk minden környezetben, Isten szavához hűen, ami a lelkiismerethez szól, s szabadon a pillanatnyi befolyásoktól. Így volt ez Szent V. Celesztin számára is: tudott lelkiismerete szerint cselekedni, Isten iránti engedelmességben, s ezért félelem nélkül, hatalmas bátorsággal - még a nehéz pillanatokban is - mint amilyenek rövid pápaságát kísérték. S nem félt, hogy elveszíti méltóságát, tudván, hogy ez utóbbi abban áll, hogy az igazság oldalán állunk. Az igazság kezese pedig Isten. Aki Őt követi nem fél lemondani akár saját magáról, saját elképzeléseiről is, mert - ahogyan Avilai Szent Teréz mondta - akié Isten, annak nem hiányzik semmi sem.
Feliratkozás napi elmélkedésre:E-mail. info@missiochristi.hu